Felvételi teszt és interjú - Expozíció

 Gyülekező az őrbódé mögött, lehetünk összesen vagy 20-an.Fúj a hideg északi szél sodorva felém az olcsó, töltött cigik kátrányos füstjét, amely keveredik az IQOS-ok fingszagú moslékával és a görögdinnyés elfbarok gőzével, miközben a HR-es toborzóra várunk.

Nagy meglepetésemre takkra pontosan érkezik, teljesen összeszedetten kezeli a jelentkezők hordáját és elmondja a menetrendet, bemutatja az üzemet, majd tesztírás és rövid felvételi elbeszélgetés következik. A srác alig lehet idősebb a Nine Inch Nails Fragile dupla cédénél, de rutinosan kezeli a többi játékost, akik ennek megfelelően ők is rutinosan követik őt.

Megnézzük mind a négy gyártócsarnokot, az alapanyag mixert, a lemezvágót, a kemény-és lágy fólia üzemet, az irodákat, mindezt nagyjából 20 perc alatt, de időben fel kell érjünk a tárgyalóba az üzemvezetőkhöz, akik addigra visszatérnek az ebédről.

Az üzem egy alapvetően családias kis helynek tűnik. Nincs stressz, nyugodtan ajtó előtt cigiző melósok, akik halkan beszélgetnek. Az nyilvánvaló, hogy a keményfólia gyártó üzem tetszik a legjobban, de alapvetően egy csendes, európai gyárnak tűnik. Viszonylag kevés alkalmazottal, zsírúj gépekkel és csendes morajlással. Ha ASMR lenne elaludnék rá, de ez most egy jó munkás ember felvételi teszt lesz. 

Húsznál is többen vagyunk, a tárgyalóban 14 ülőhely van, és sikerül lecsapni időben a középső ülésre, de 20 perc van a tesztre, a két kör sem lesz több ukszkve ötven percnél. Amikor megláttam a tesztet, komolyan felmerült a kérdés bennem, hogy mi a francot keresek én itt. 3x5 meg 49-23, két oldalon keresztól. A végén van két szöveges példa, szövegértésügyileg, ami nagyjából annyira komoly, amivel egy felnőtt ember önálló életének elején azonnal találkozik. Megkapod a fizut, kifizeted a rezsit, ennyit költessz a boltban, mennyid marad hó végére. Két kivonás, ezerrel osztható számokkal, tényleg kb. alsó tagozat. 

Bekapcsolnak a menekülő reflexeim, a kinti mínuszok helyett itt bent van vagy 35 fok, de végül is ki tudom várni még azt a hátralévő 17 percet. Meg az azt követő újabb 20-at. Szentül meg vagyok róla győződve, hogy itt nem lesz meg az a szaros 300 netto plusz műszakpótlék, de hátha folytatódik a széria. Feltéve persze, ha sikerült kitöltenem a harmadik osztályos matek feladatot. De kinek ne sikerülne?

Nagy nehezen véget ér a teszt, ólomlábakon cammog az idő, miközben ömlik rólam a víz mire kijön a toborzó srác. “Akik a nevüket hallják jöjjenek be első körben egyszerre!” Elhangzik a négy név, ők a távozó versenyzők, akiknek végül csak nem ment a szorzótábla, a nevek alapján két testvérpárról lehet szó. Még mindig közel vagyunk, de hála istennek leadási sorrendben szólítanak be minket, szóval még egy plusz pont a toborzó srácnak. 

A legnagyobb meglepetésemre közlik velem, hogy szerintük jó fit lennék a Comerio gépre. Azt ugyan nem hallgatja végig az üzemvezető srác, hogy elmondjam mennyit kérek, mert szerinte nagyon keveset mondtam, de én akkor még csak az Expozíciónál tartottam, és az alapbérre és a bértstruktúrára még ki se tértem, de már kimondja azt a minimum összeget, sőt egy húszassal többet, mint amiért bevállalnám a négy műszakot, a kétszáz celsius fokos munkahengerek közütt préselődő PVC szagban. A sósavas hűtőközeg lágy cirógatását és a mikroműanyag szerkezeti átalakulását.

Mind a két jelenlévő vezető asszertíven kommunikál és teljesen korrekt dolgokat mondana, ígéretet kapok arra, hogy jövő héten jelentkeznek és az azt követő héten kezdhetek is, ha a “vezetőség is jóváhagyja” a foglalkoztatásomat. 

Másnap már hívnak is, hogy mikor tudnék bemenni aláírni a munkaszerződést. Flawless victory.