Első gyárkapu átlépés biciklisként

Hideg hókását mardos a kerékpár az aszfalton, miközben felpillantok a szürke acélkonzervek feletti kék eget fehér gőzzel elárasztó kéményekre és felteszem magamnak a kérdést. Biztos, hogy akarom én ezt csinálni? Biztos, hogy a termelésben az ember helye bölcsészként a generatív mesterséges intelligencia korának hajnalán? De a magamnak adott egy év letelt. A szakmai önéletrajzomat kukáztam és ez már a második hely, ahova visszahívtak. Kettőből. A szakmait tavaly 147 helyre adtam be. 6 sikertelen interjú és 140 válasz nélküli próbálkozás után 2024-ben, üdítő az idei, száz százalékos ráta. 

Köpök egy szárazat a hideg februári szélbe és mély levegőt véve áthajtok a gyárkapunk. Lelakatolom a biciklit az első adandó lámpaoszlophoz és bár néz a biztonsági őr, nem szól egy szót sem. Amikor megmondom ki vagyok elnézést kérek, de kulturált hangnemben Ő is ezt teszi. Jó jel. Mindjárt jön a HR és mehetek huszadmagammal a feltételi elbeszélgetésre. Amire péntek délelőtt küldtem el a JME, azaz Jó Munkás Ember önéletrajzomat és még csak kedd van.